Húsvét vasárnap. „…amíg eljövend.”
„…amíg eljövend.”
Meghasadt sziklák mindenütt, körülöttem és bennem. Üres sírok. Üres a sír. Kertem temetőre nyíló kapuját bámulom. Ki kellene nyitnom. Ma nincsenek kérdéseim. Nincsenek kétségek. Meghalt minden gondolat és ismeret. Vasárnap van. Találkozás van. Hit van. Nincs többé örök halál. Az események átlépték világom korlátait, amiben élek és halok. Jézus Krisztus feltámadt. Az élő Isten életet adó tette. Megtörtént. Nem láthatta senki, hogy mindenki meglássa és higgye: Isten az élők Istene, megsemmisíthetetlenül. Isten végső cselekvése lett abszolút jelenemmé.
A ’Minden’ hatalma járja át egész létem. Itt van Isten országa. El nem értéktelenednek, de lefokozódnak a körülöttem lévő világom perspektívái. A ’halál–feltámadás’, a ’lealacsonyodás–felmagasztalás–megdicsőülés’ az Élet kategóriájává csak így válhatnak. Hagyni kellene, engedelmesen, hogy ezen mérettessen meg minden. Engedni kellene, ellenállhatatlanul, hogy a Szentlélek–Fiú–Atyaisten cselekedjen.
„…amíg eljövend…” – többet jelent, mint egy esemény. A bűnbocsátó Isten hatalma van benne. Isten Igazsága, amelyben mi is igazzá válunk őbenne. Szeretet van benne. Ítélet van benne. Üdvösség van benne. A sötét kérdések ragyogó válasza van benne. Titokzatos cselekvés és annak végeredménye van benne. Jelenlét és elrejtettség van benne. Emlékezet van benne. Hit van benne. Krisztusban való meghalás és feltámadás, maradandó létezés van Krisztusban. Áldozat van benne. Győzelem van benne. Kinyilatkoztatás van benne. Igehirdetés van benne. Cselekvés van benne. Krisztus magunkhoz vétele van benne. Isten ölelése van benne. Közösség van benne. Teremtés, újjáteremtés van benne. Az Örökkévalóság mozdulatlansága van benne. Egység van benne. Szabadság van benne. Élet van benne. Isten uralma van benne.
Ott, azon az estén, az utolsó vacsora alkalmán megszólított mindannyiunkat:
„Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testámentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.”
Kinyitottam a kertem temetőre néző kapuját. Megláttam a távlatokat: ’a reménylett dolgok valóságát és a nem látott dolgok bizonyosságát’.
Megláttam az Örök Vasárnapot, amikor „eljövend”.
2020. Húsvét vasárnapja, Sárospatak
Füsti-Molnár Szilveszter
Kép: hernadkiado.hu